Külső
Notebook dupla kijelzővel, billentyűzet nélkül - röviden így lehetne
jellemezni az Acer ICONIA-t, ha még nem próbáltuk ki. Ha már
kipróbáltuk, akkor ez a véleményünk annyiban változhat, hogy az
érintőképernyők végett az ICONIA egy dupla érintőkijelzős
tablet-notebook hibrid, ami rendelkezik a billentyűzettel - igaz, csak
virtuálisan. Ehhez hasonló netbook-tablet koncepciót már láthattunk
korábban, például az MSI-től, de említhetnénk a szintén kétkijelzős
Toshiba Librettót is. Azonban míg előbbiből nem lett semmi, az utóbbi
pedig 7 hüvelykes kijelzőkkel rendelkezik, tehát nem említhető egy lapon
a 14 hüvelykes ICONIA-val. Mivel más gyártó egyelőre nem rendelkezik
hasonló géppel – ami meg is vásárolható – ezért az ICONIA egyértelműen
pionír szerepet játszik. A kérdés most már csak az, hogy fogunk rá
visszaemlékezni pár év múlva: mint úttörőre vagy mint sikertelen
próbálkozásra.
Amikor kézbe vesszük a gépet, akkor két dolgot fogunk egyből
észrevenni. Az egyik, hogy becsukva teljesen úgy néz ki, mint egy
hagyományos notebook, míg a másik, hogy a gép rendkívül nehéz, ami
persze érthető, hiszen a notebookokban megszokott hardverelemeken kívül
még egy plusz kijelzőt is el kellett helyezni. Még tovább növeli a gép
tömegét, hogy az érintésérzékeny kijelzőket masszív üveglapok fedik, így
jön ki a 2,71 kilogrammos tömeg, ami a 14 hüvelykes gépek között ma már
sok, ráadásul mindezt úgy, hogy még optikai meghajtó sincs benne (a
dupla kijelző miatt egyébként sem férne el).
Ha ezen túltettük magunkat, akkor a további vizsgálódás során
megállapíthatjuk, hogy a pezsgőszínű alumíniumborítás remekül áll a
gépnek, ami egyébként jól össze van rakva. Érezni, hogy van benne anyag -
tehát a 2,71 kilogramm nem a véletlen műve - és a mechanikai zár hiánya
ellenére összecsukott állapotban sem lötyögnek a zsanérok, hanem
szorosan fogják a fedelet – nyitott állapotban sincs holtjátéka. A
zsanérok kialakításával kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy nem csak a
formájuk ötletes (rendkívül sokat dob az összképen), hanem mindkettőben
egy-egy gomb kapott helyet. A jobb oldaliban a bekapcsológombot és
annak visszajelző LED-jét rejtették el, míg a bal oldaliban a virtuális
billentyűzet csalogatható elő; ez utóbbiról még fogunk szót ejteni a
későbbiek során.
Körbeforgatva a gépet az előlapon is megtaláljuk az aktuális
állapototjelző LED-et, illetve az akkumulátor állapotára és a merevlemez
működésére vonatkozó jelzőfényeket is. Két szélén oldalt a szokásos
csatlakozókat találjuk, mint az Ethernet, VGA, Kensington zár, 3 darab
USB, mikrofonbemenet és az S/PDIF kimenetként is használható
fülhallgató-kimenet, valamint az elmaradhatatlan HDMI.
Az USB kapukkal kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a ház jobb
oldalán található aljzat USB 3.0, míg a maradék kettő USB 2.0 szabványra
épül. Balra került a hűtés szellőzőrostélya, a friss levegőt pedig a
gépben található ventilátor alulról szívja. Bizonyára olvasóinknak is
feltűnt, hogy nincs kártyaolvasó a gépben, a gyártó ezt egy USB-re
csatlakoztatható olvasóval helyettesítette.
Az említett kártyaolvasón felül a szokásos papírok (leírás,
garancia), egy 65 wattos töltőt, valamint egy hálózati szűrő található a
csomagban. Utóbbi pontos szerepéről nem sikerült információt
szereznünk, és még más gépeknél sem találkoztunk hasonlóval.
Belső és beviteli részleg
A kinyitás után jön a meglepetés azok számára, akik nem tudják, hogy a
gépen sem billentyűzet, sem pedig touchpad nincs, ezek helyét egy másik
kijelző foglalja el. Szerencsére ez nem akadályoz meg bennünket abban,
hogy beszéljünk a billentyűzetről és a touchpadról, melyek természetesen
csak virtuálisan, vetített formában vannak jelen az alsó
érintőkijelzőn, de amúgy megszólalásig hasonlítanak egy igazi
notebookéra.
A kijelzők kapacitív technológiára épülnek, részben ennek tudható be,
hogy az alsón egyszerre tíz, a fölsőn pedig öt ponton képes az érintést
érzékelni, ami azt jelenti, hogy semmi akadálya annak, hogy tíz ujjal
gépeljünk – persze csak abban az esetben, ha képesek vagyunk megszokni
annak virtuális mivoltát, hiszen a valódi billentyűzetnél rengeteget
segít, hogy a gombok fizikailag el vannak választva egymástól. Növeli a
félreütések számát, ha nem nézünk sűrűn a billentyűzetre, de sokat
segít, ha a gombok leütését imitáló hangot nem kapcsoljuk ki. Azt nem
állítjuk, hogy kihívások árán nem lehet megtanulni az ICONIA-n vakon
gépelni, de mindenképp időre lesz szükség ehhez – zsenik előnyben. A
virtuális touchpad jól használható, de lehetne picit nagyobb, mert
fizikai korlát híján könnyen kifutunk a rendelkezésre álló keretből – és
ezt akár vehetjük szó szerint. Az érintőképernyős megoldás viszont
annyira jól és pontosan működik, hogy egy idő után nem is akarjuk
erőltetni a virtuális beviteli eszközök használatát (kivéve a gépelést),
hiszen gyorsabb és egyszerűbb, mint a virtuális „tapipad”.
Az ICONIA nagy újítása, hogy a hátoldal eltávolításának nehézsége az
akkumulátor eltávolításával vetekszik (vagyis nagyon egyszerű),
csavarhúzóra egyáltalán nincs szükség ehhez a művelethez. Apropó
akkumulátor: ennek eltávolítása csak akkor lehetséges, ha előbb
levesszük a hátlapot.
Belül példás rend uralkodik, a memóriamodulokhoz és a CR2032
lítiumion elemhez könnyen hozzáférni, a merevlemez kivétele sem
bonyolult feladat (ehhez viszont már kell a szerszám) és van egy üresen
árválkodó mini PCI Express csatlakozó is szabadon a bővíthetőség végett.
Meglepő módon itt kapott helyet az operációs rendszer eredetiségét
igazoló matrica is, de így legalább nem kell attól tartani, hogy
lekopik, kilyukad vagy egyéb „baleset” éri.
A hátoldal szintén pezsgőszínű alumínium, ami jó hatással van a külső
megjelenésre, de számos árnyoldala is van. Az egyik hátrány, hogy a
fényezés ezen a ponton könnyebben sérül, hiszen ölbe véve, táskára téve
folyamatosan ki van téve a fizikai behatásoknak. A másik probléma, hogy
az alumínium hideg, ezért amikor rövidnadrágban ölünkbe vesszük,
garantáltan libabőrösek leszünk tőle. Szerencsére azzal viszont nem kell
számolnunk, hogy a gép alja működés közben égetően felforrósodna, ami
annak is köszönhető, hogy a hátlap két sávban perforált (alul főként a
beépített hangszórók miatt) és van elég hely a hűtőlevegő keringéséhez.
Hardver és kijelző
A gép lelkét az Intel Ibex Peak HM55 lapkakészlet és Intel Core
i5-480M processzor adja, ami mellé 2 x 2 gigabájt 1333 megahertzes
Elpida DDR3 memóriát párosítottak. E triónak hála a rendszer
teljesítményével nincs gond, de ebbe a gépbe még ez is fölösleges,
feltéve, hogy arra használják, amire kitalálták. Természetesen külső
beviteli eszközöket és monitort csatlakoztatva komolyabb feladatokra is
rávehetjük az ICONIA-t, de nem hinnénk, hogy bárki ilyenre vetemedne –
főleg annak fényében, hogy csak integrált grafikus kártya jutott a
gépbe, ami játékra kevés, minden másra viszont bőven elegendő.
Termék megnevezése |
Acer ICONIA 484G64N |
Processzor |
Intel Core i5-480M - 2,66/2,933 GHz 3 MB L2 cache |
Lapkakészlet |
Intel HM55 |
Memória |
4 GB DDR3-1333 |
Kijelző |
14"-os, 1366x768 pixeles TN+film panel
LED háttérvilágítással, AU Optronics B140XW03 V0 |
Grafika |
Intel HD Graphics |
Hang |
Realtek ALC269 |
Merevlemez |
2,5"-os Toshiba, 640 GB, 5400 rpm |
Optikai meghajtó |
Nincs |
Kommunikáció |
Broadcom IEEE 802.11b/g/n, Atheros GigabitEthernet, Bluetooth 3.0 |
Interfész |
- 2 db USB 2.0, 1 db USB 3.0
- HDMI és D-Sub monitorkimenet,
- Ethernet,
- analóg audio ki- és bemenet |
Extrák |
webkamera, USB kártyaolvasó |
Akkumulátor |
4 cellás - 44 Wh |
Méret |
347 x 248,5 x 31,9 mm |
Tömeg |
2,8 kg |
Operációs rendszer |
Windows 7 Home Premium 64 bit |
Gyártó honlapja |
www.acer.hu |
Termék honlapja |
ICONIA |
Fogyasztói ár |
359 990 Ft |
Garancia |
1 év |
Az ICONIA merevlemeze 640 GB-os; 5400-as fordulatszáma ellenére
átlagsebessége vetekszik a kevesebb tárhelyet kínáló, 7200 fordulatos
notebook winchesterekkel.
Balra a HP G62 Seagate 7200 rpm merevlemeze, jobbra az ICONIA Toshiba 5400 rpm HDD-je
Az ICONIA fénypontjának a dupla érintőkijelzők számítanak, melyek LED
háttérvilágítást kaptak, mert csak így lehetett kordában tartani a
méreteket és a fogyasztást. Hátrányuk, hogy mindkettő a nem éppen jó
betekintési szögéről híres TN+film panelre épül, viszont éppen ezért az
alsó kijelző fejjel lefelé került beépítésre – ugyanis a TN technológiás
kijelzők betekintési szöge hagyományos beépítés esetén felülről sokkal
jobb, mint alulról. Mindkét kijelzőt lefényképeztük több szögből, az
erről készült képek pedig minden szónál többet érnek.
[+]
[+]
A képek alapján a TN+ film panel sajnos nem túl jó választás. A
színek és kontraszt a legkisebb szögváltozásra is alaposan eltorzulnak.
Ez a szint egy normál notebookban és netbookban elfogadható lenne, de
nem azon a felhasználási területen, ahova ezt a gépet szánták.
A kalibrálásról sem feledkeztünk meg, bár inkább csak a kíváncsiság
hajtott bennünket, hiszen az ICONIA nem munkagépnek készült, tehát a
színhelyesség másodrangú. Hordozható gépről lévén szó a fényerőt 120
helyett 160 cd/m²-re állítottuk (ez otthon is könnyen beállítható műszer
nélkül – a maximumtól egy lépéssel vissza szinte hajszálpontosan 160
cd/m²-re áll be). A művelethez a GretagMacbeth Eye-One Display 2
kalibrátorát (koloriméterét) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverét
használtuk. A berendezés azt vizsgálja, hogy a monitoron megjelenő
árnyalatok milyen mértékben térnek el a referenciától. Ezt az eltérést
deltaE értékben adjuk meg. Egy deltaE a minimális, szabad szemmel
látható eltérés. Ha átlagban ennél kisebb értéket kapunk a kalibrálásra,
akkor a színhűség szinte tökéletes. Három deltaE értéknél a
megjelenített szín erősen eltér az elvárttól.
A kalibrálás előtti színhelyesség-mérés alkalmával szokás szerint
pontatlan árnyalatokat mértünk: az optimálistól átlagban 9 deltaE
értékkel tértek el, a maximális differencia ennek több mint a triplája
volt. A kalibrálást követően a 0,9 átlag DeltaE eltérés notebookos
viszonylatban elfogadható érték.
Fényerőben sem ért bennünket különösebben nagy meglepetés: minimum
19, maximum 185 cd/m² értéket mértünk mindkét kijelzőn, de tegyük hozzá,
hogy a tükröződő kijelző nem könnyíti a kültéri használatot. A
fehérponton mért 185 cd/m² fényerő mellett a kijelző feketepontján 1
cd/m² mérhető, ami 185:1-hez kontrasztarányt ad, ez pedig nem túl
veretes, láttunk már ennél jobbat.
Hőmérséklet, zaj, akkumulátor
Kíváncsian vártuk a hőmérséklettel és zajjal kapcsolatos mérések
eredményét, hiszen az ICONIA-ban tényleg nagy zsúfoltság uralkodik,
ráadásul a kijelző is termel némi hőt, tehát volt dolga a mérnököknek,
no és a ventilátornak is (a tesztlaborban 23 fok volt). Alapállapotban a
virtuális billentyűzeten 28-29 fokot mértünk, alul pedig ennél csak
picivel többet, ám eközben a ventilátor is dolgozott és 19 dB zajt
„csapott”, ami jónak számít.
Terhelés alatt a ventilátor mintegy két perc terhelés után magasabb
fokozatra váltott, és 25 dB zajt mértünk. Azt hittük, ennél hangosabb
nem lesz, de a 16. percben még egy fokozattal feljebb kapcsolt és 6 dB-t
hangosodott. Az így kapott 31 dB már nem mondható annyira halknak,
csendes szobában ez már az ingerküszöböt ostromolja (ráadásul nem csak a
hangerő, hanem a hangszín is számít).
A 30. perc leteltével mértük meg a hőfokot, és meglepve tapasztaltuk,
hogy csak a bal fölső részen növekedett számottevő mértékben, ugyanis
ott található a szellőzőnyílás. A gép alján mért hőmérséklet enyhén
megemelkedett az alapállapothoz képest, de meglepetésünkre itt is csak a
szellőzőnyílás környékén észleltünk szignifikáns emelkedést. A
hőmérsékletet a szellőzőnyílás rostélyainál is megmértük, ahol 50 fokot
mutatott a műszer. Úgy tűnik, hogy az ICONIA perforált hátlapja és
hőelvezetése a zsúfoltság ellenére képes megbirkózni a hűtési
feladatokkal, illetve az felettébb becsülendő, hogy az alumíniumburkolat
sem melegszik át annyira, hogy ne lehessen ölbe venni.
Az akkumulátoros méréssel már nem voltunk ennyire elégedettek, de az
akku is a helyspórolás áldozatává vált, így csak egy 4 cellás, 44
wattórás egységre futotta. Szöveges dokumentumot olvasva a gép 131
percig üzemelt, míg a videólejátszás közben csak 97 percet bírt ki.
Filmes nyelvre fordítva: egy 90 perces filmet még éppen meg tudunk
nézni, de egy kétórásat már nem. A feltöltést sem kapkodja el a gép, a 3
és fél órán át tartó feltöltés valószínűleg negatív rekord (korábbi
tesztünkben a TravelMate TimelineX 90 wattórás akkumulátorát is majdnem
ennyi ideig tartott feltölteni), pedig az ICONIA mellé 65 wattos töltő
jár, tehát nem ez a szűk keresztmetszet.
A rövid üzemidőt már akkor borítékolhattuk, amikor megmértük a
fogyasztást: alapállapotban 32 wattot, videó lejátszása közben 40
wattot, maximális terhelésen (maximális fényerővel) pedig 62 wattot
sikerült elfogyasztania.
Szoftveres részleg és felhasználói élmény
A dupla kijelző rengeteg új lehetőséget kínál, ennek hála végre
megvalósulhat sok felhasználói vágyálom. Egyszerre nézhetünk filmet és
dolgozhatunk, két dokumentumot tarthatunk megnyitva külön kijelzőn, egy
weboldalt böngészhetünk görgetés nélkül, és még sorolhatnánk azokat a
feladatokat, amiket eddig csak külső monitort használva tudtunk
kényelmesen megvalósítani.
Mint a képeken is látszik, a két kijelző között holttér van, de ez
használat közben nem volt zavaró, másképp egyébként sem lehetett volna
megoldani. Az érintéses vezérlés miatt nélkülözhetetlen a Windows 7
operációs rendszer, ami zökkenőmentesen fut a hardveren, ráadásul a két
kijelző kezelése is problémamentesen zajlott. Az előretelepített
szoftverek közül az ICONIA lelkét alkotó Ringet emelnénk ki, amit
úgy hívhatunk elő, ha öt ujjunkkal egyszerre érintjük meg az alsó
kijelzőt. A virtuális klaviatúra helyén ekkor egy kör alakú (innen a
ring elnevezés) vezérlőpult és feladatkezelő jelenik meg.
Ennek segítségével nem csak különböző beállításokhoz férhetünk hozzá,
hanem olyan integrált programok elindítására is lehetőségünk nyílik –
például videó- vagy képnézegető, rajzprogram, zenelejátszó stb – melyek
kifejezetten az érintésalapú vezérlésre lettek optimalizálva. Ugyanitt
érhető el a kézírás-felismerő alkalmazás, de nem ismeri az ékezetes
karaktereket és a használatot gyorsító XT9 szótárba is csak német szavak
vannak feltöltve, ezért egyszerűbb és gyorsabb a virtuális
billentyűzetet használni.
Az eszközkezelő résznek is érdemes figyelmet szentelni, itt ugyanis a
két kijelző fényerejét egymástól függetlenül állíthatjuk,
változtathatjuk a rendszerhangerőt, módosíthatjuk az energiagazdálkodási
lehetőségeket, ellenőrizhetjük az akkumulátor töltöttségi szintjét,
továbbá a képernyő szélén láthatjuk, hogy a ház oldalán milyen
csatlakozók találhatók.
Apropó, virtuális billentyűzet (melynek virtuális csuklótámaszának
kinézete „bőrözhető”): nem csak a zsanér oldalában lévő gombokkal
hívhatjuk elő, hanem két tenyerünket az alsó kijelzőhöz hozzáérintve is
előugrik. Egyébiránt a felhasználók számára is adott a lehetőség, hogy
egyedi gesztusokat vegyenek fel a repertoárba, kiváltva ezzel a
virtuális billentyűzet egyes funkcióit. Szintén ötletes, hogy a
megnyitott alkalmazások ablakai két gombnyomással tetszés szerint
áthelyezhetők a másik monitorra, vagy igény szerint mindkét képernyőre
felnagyíthatók.
A felhasználói élményt nehéz szemléltetni vagy írásba foglalni, de az
ICONIA szoftveres részén érezni, hogy sokat foglalkoztak vele, aminek
meg is lett az eredménye. Az érintés érzékelésének pontossága nem hagy
kívánnivalót maga után, és ez nem csak a virtuális beviteli részre,
hanem a windowsos pepecselésre is vonatkozik. Az okostelefonokat és
tableteket leszámítva eddig nem nagyon éreztük azt, hogy az
érintésvezérlés nem csak nyűg, hanem egy könnyen használható „feature”.
Nos, az ICONIA-nak ez sikerült, és valóságos függőség alakult ki már egy
nap használat után. A gép visszaadása után többször azon kaptuk
magunkat, hogy a munkahelyi notebook képernyője felé közelít az ujjunk,
és csak az utolsó pillanatban eszméltünk fel, hogy ez már nem az a gép.
Értékelés
Pheke a PH!TV-ben
azt mondta, hogy „az ICONIA egy izé”. Ennél jobban körülírni tényleg
nehéz lenne, hiszen ez a gép nem más, mint egy notebook
tabletképességekkel és plusz egy kijelzővel. A tesztelés során olyan
kérdések is felmerültek bennünk, hogy kik lesznek azok, akik kifizetik a
360 000 forintos árat egy olyan exkluzív termékért, aminek sikere
kérdéses. Ezt pedig nem azért írjuk, mert az ICONIA nem tetszett (mert
de, nagyonis), de a siker nem rajtunk múlik, hanem a vásárlókon.
Ami biztos, hogy az ICONIA-nak egyelőre nincs párja, tehát aki ilyen
gépet vesz, az biztosan feltűnést kelt vele. Tulajdonképpen az ICONIA
külső beviteli eszközökkel és egy külső monitorral még munkára sem rossz
választás, hiszen kellően erős hardvert kapott, a nagy merevlemez és 4
gigabájt memória pedig hosszabb távon is elegendő. Ezzel csupán az a
bökkenő, hogy az ICONIA nem egy asztali gépet helyettesítő konfiguráció,
hogy ilyen célokra használjuk, hanem egy trendi, mutogatni való
használati tárgy. Kár, hogy a mobilitást megöli a nagy tömeg és a rövid
akkumulátoros üzemidő, a lassú töltés pedig nem teszi akármikor
bevethetővé.
Összefoglalva, az ICONIA pozitív oldala, hogy a csinos külsőbe egy
viszonylag erős konfigurációt sikerült integrálni hatalmas
merevlemezzel, 10, illetve 5 ujjat egyszerre érzékelő érintőkijelzőkkel
és szuper szoftverkörítéssel. A negatívumok között tudjuk említeni a
tekintélyes tömeget, a kijelző betekintési szögét, az akkumulátoros
üzemidőt és lassú töltést, tehát mindazt, amit egy notebook vásárlásánál
egyébként az elsődleges szempontok között van – az ár után,
természetesen.
Nyilvánvaló, hogy ezért az árért izmosabb hardverrel, hordozhatóság
szempontjából pedig előnyösebb tulajdonságokkal bíró Acer notebookot
vásárolhatunk, amit sokkal szélesebb felhasználási területen tudunk
bevetni, mint az ICONIA-t, ezért nem tudjuk tiszta szívvel ajánlani,
viszont egyedisége, újdonsága, különlegessége és már-már függőséget
okozó kezelése miatt nagyonis tetszett nekünk.
|